Közélet

  • |

    A mesének vége…

    Nem kéne irkálnom… de ez a párhónapos öncenzúra miatt felgyülemlett bennem pár gondolat – és vagy magamban rágódom, vagy kiírom – hátha kaptok egy másik látószöget. Mindenekelőtt: mire számítottatok? Próbáltam követni a kampányt annak ellenére, hogy a kiválasztott személye számomra nem volt elfogadható. (Ezt sajnos az indulók mindegyikéről el tudtam volna mondani, de ő a…

  • Kampányzáró 2022

    Hónapok óta hallgatok – legalábbis ami a közélet helyzetét illeti. Legfeljebb egy-egy hozzászólás volt tőlem, egy adott helyzetre, de semmi több! Pedig néha úgy éreztem, megfulladok, ha nem mondhatom el, „mi bántott hazafelé menet”. Nem is tiltotta senki, magamat korlátoztam! Öncenzúra. Mert azt, amit gondolok, ezúttal nem akartam közkinccsé tenni, vagy más látószögként felajánlani másoknak…

  • |

    „Én Petőfi nem vagyok…”

    Jaj, hányszor mondtuk el ezt a kis versikét, többnyire születésnapokon?!? Ma is ünnep van… Számomra az egyik legkedvesebb lenne, valahol a karácsony után, vagy mellette közvetlenül! Mégis, ma ünnepélyes hangulat helyett inkább egy kicsit nevetségesnek érzem magam! Ezen a szép tavaszi napon általában a sajtószabadságról szoktam megemlékezni – amit az egyik legfontosabb dolognak tartok a…

  • „Ne lőj, Fiam!”

    Már napok óta látom, ahogy egyre többen teszik ki az ukrán zászlót az idővonalukra vagy a profilképük mellé – ezzel kifejezve szimpátiájukat, szolidaritásukat. Én nem teszem! Nem mintha egy picit is szimpatizálnék a helyzettel, hiszen minden egyes sejtem őrjöngve tiltakozik, mint mindig, ha ártatlanok vannak veszélyben. Ráadásul soha nem tudtam tolerálni azt a pökhendi arroganciát,…

  • |

    Ököljog a családban

    Könyvet írtam egy fiatal lány – nem titok, már fel tudom vállalni: a saját életem – néhány évéről és egyben a családon belüli erőszakról. Útra kelve a címe, de ez a pár sor nem a reklám helye kíván lenni. Sokáig tanakodtam, hogy megírjam-e, hiszen azóta volt egy rendszerváltás, új törvények jöttek, civil szervezetek alakultak, Uniós…

  • Szeretetfészkek – avagy: Akcióban a Plüsskommandó

    Negyven hét. Ennyi idő alatt fejlődik ki egy érett csecsemő az anyukája pocakjában. Csakhogy évente nyolcezer kisbaba első találkozása a külvilággal magában hordja az első próbatételüket is: ők azok, akik idő előtt, vagy esetleg más okból a kelleténél kisebb súllyal érkeznek közénk. És ilyenkor segítség kell nekik, hogy utólag felzárkózhassanak! Csupán 450 grammnyi volt az…

  • |

    Mikor a kőszív is megszakad

    Napok óta sorra jönnek az értesítések… Vannak pillanatok, amikor – lehetsz akármilyen kemény rocker, vagy csak sokat megélt, edzett –  a legkeményebb kőszív is úgy érzi, most megszakad… Azt hiszem, ez egy ilyen pillanat! Hosszú és fájdalmas lenne a lista, ha fel akarnám sorolni azokat a barátokat, ismerősöket vagy életünket meghatározó közismert személyeket, akiket mostanában…

  • |

    Jogomban áll kiabálni!!!

    „Jogában áll hallgatni” – naponta hallom, szerencsére csak a filmekből. A három szó, amivel egy őrizetbevétel kezdődik. Én csak őrizni szeretnék… És ezért most éppen kiabálni akarok! Bele a világba, teli torokból, hogy mindenütt hallják a hangomat! Kiabálni? Üvölteni! Hogy ébredjetek fel és vegyétek már észre: hány gyerek van, aki rátok van bízva, akit nektek…

  • Őszi gondolatok a napfényben

    Ragyogó napsütés ide vagy oda: ősz van! Az elmúlás időszaka – azt mondják – de mégis szeretem. Talán mert megtanultam, hogy minden elmúlik. Igaz, hogy a jó is, de szerencsére a rossz sem tarthat örökké! A természet ennek az időszaknak a szomorúságát ezerszínű csodával meghintve próbálja enyhíteni. Egyensúlyra törekszik, mint mindig, mindenben. Képtelen vagyok betelni…